Az alapítók Amy Lee énekesnő és a gitáros/dalszerző Ben Moody még fiatal tinikként találtak egymásra, ahogy Ben mesélte: „Egy nyári tábor alkalmával meghallottam Amy-t, amint Meat Loaf „I’d Do Anything For Love”-ját zongorázta. Odamentem hozzá, elkezdett énekelni, és úgy lenyűgözött, hogy rávettem, csináljon velem egy zenekart. Az a jó az egészben, hogy mindketten ugyanazt szeretjük a zenében, egyformák az elképzeléseink, és így dalszerzéskor is egy hullámhosszon vagyunk.” A ’90-es évek végén feltűnt Evanescence ugyanakkor sohasem illett a középnyugati állam zenei világába. „Errefelé csak azok a tipikus death metal, vagy az igazán szoftos, öregembereknek szóló muzsika megy - mondta Lee. Ráadásul olyan helyi együttesről sem tudok, amelynek női énekese lenne.” Később már édes hármasban folytatták a munkát, hiszen ez addig két tagú csapathoz harmadikként csatlakozott David Hodges is, aki közel 5 éven át volt a banda oszlopos tagja. Később kivált a zenekarból, bár még a Fallen munkálataiban is részt vett, de a jövőt máshogy képzelte el. "Amikor ott álltunk az ajtóban, David egyszer csak visszafordult, mintha nem akarna vagy nem merne átlépni a küszöbön. Nem hibáztatjuk emiatt, és remélhetőleg ő sem hibáztat minket, amiért mi viszont be mertünk lépni az ajtón." - Amy David Hodges kiválásáról Ahogy más előadók, mint Björk, Danny Elfman és Tori Amnos, a csapat is EP-anyagokat kezdett megjelentetni. A tehetséges társulat a 2003-as, Los Angelesben Dave Fortman producerrel (BoySetsFire, Superjoint Ritual) rögzített „Fallen” albumával mutatkozott be a Wind-up Recordsnál (bár voltak korábban független kiadós próbálkozásaik), s ez a mű arányos átmenetet képez a kellemes érzetet keltő szépség, illetve a nyers súlyosság között. Ebben fontos szerep hárul Amy Lee angyali énektémáira, míg hatásaik között olyan előadókat tartanak számon, mint Björk, Danny Elfman, vagy éppen Tori Amos. „Határozottan egy rockzenekarnak tartjuk magunkat, de az őrület az egészben az, hogy a csapat egyfajta epikus, drámai, sötét rockzenét játszik.” Az említett alkotást a „Daredevil” filmzenealbumra is felkerült „Bring Me To Life” nóta vezette be a köztudatba, amely egy zongorás balladának induló, sötét és drámai rock ’n’ roll szimfónia, a 12 Stones énekes, Paul McCoy vendégszereplésével. Moody így fogalmaz: A “Bring Me To Life” valaminek vagy valakinek a felfedezéséről szól, ami egy soha nem érzett érzést éleszt fel. Felfedezhető, hogy a világ nagyobb, mint “a biztonságos buborékunk”.” Ugyanilyen jellemző a lüktető himnusz, a Tourniquet, és a titokzatos Haunted, a lüktető és diszharmonikus melódia (fokozza a kórus, Amy jóvoltából). Az utóbbit Moody erősíti meg: “Ez a dal leginkább “mi” vagyunk. Ez a legjobb összegzése annak, amit ki akarunk fejezni.” Lírikusan, az Evanescence felfedezi a szerelem sötét, önelemző témáját, az elszántságot és a kétségbeesést. De a csapat alapüzenete pozitív: “Az egész lemez és a banda azért van, hogy tudassa az emberekkel, nincsenek egyedül a negatív érzéseikkel vagy fájdalmukkal vagy bármivel, mert át tudnak lépni rajtuk – mondja Amy, aki a legtöbb dal írója – Ilyen az élet és ilyenek az emberek. Nincsenek egyedül és mi is keresztüljutunk a negatív dolgokon.” Az azóta eltelt közel másfél évben sok minden történt az Evanescence-szel. Azt talán már mondanunk sem kell, hogy sikert-sikerre halmoztak, pillanatok alatt eljutottak a csúcsra, de a legfontosabb mégis az, hogy Ben Moody nemrégiben váratlanul távozott a csapat soraiból (a pletykák szerint csupán azért, mert véget ért szerelme Amy-vel), és átpártolt Avril Lavigne-hez, akinek már javában írja a számokat második szólóalbumához. Amy Lee azonban korántsem esett kétségbe, és elhatározta, hogy továbbviszi az Evanescence nevet, méghozzá egy új gitárossal Moody helyén: a Coldból ismert Terry Balsamo-val. Ezentúl tehát az Evanescence már nem duóként, hanem kvartettként (John LeCompt, és William Boyd gitárosokkal illetve Rocky Gray dobossal kiegészülve), egy igazi együttest alkot, és már így dolgoznak második CD-jük anyagán is, ami várhatóan 2005 nyarán kerül a boltokba.